Anna Maria Mäki első kötetének darabjai variációk klausztrofób helyzetekre: a váratlanul bekattanó ajtók, a busz, a metró, az elakadt lift mind-mind szimbolikus helyszínei a hagyományos, társadalmi tabuk által ellehetetlenített női szerepeknek, a szexualitás, anyaság és karrier összeegyeztethetetlenségének. A női (ön)feltáróút a már-már keleti értelemben vett önmegismerés útja. A bezártság paradox bűvölete a részletek feltárásának lehetőségét jelenti: a hétköznapi apróságokban, jelekben, rutinokban elmerülő megfigyelések és leírások - akárcsak valami haikuk - gyakran természeti képbe rendeződő nyugvópontra jutnak, amely a klausztrofób helyzetben szerzett tapasztalat révén, a megismerés új szintjét, egy új kezdet ígéretét hordozza egyben.

"Úgy cserélgetem az elveimet, akár a frizurámat. Baloldali értelmiségi vagyok vagy jobboldali populista, a globalizáció ellenzője vagy a liberális piacgazdaság támogatója, ahogy nektek tetszik. Ma környezetvédelmi aktivista vagyok, holnap a gondtalan fogyasztói társadalom derék tagja, vegetariánus vagyok, de húst is eszem, ha kell. Azt állítom, hogy nem vagyok befolyásolható, és mégis könnyen válok rabjává mindenféle nyakatekert intellektuális irányzatnak vagy egyszerű számítógépes játéknak, az agyam leblokkol, gondolataim szűk pályán keringenek. Folyékonyan társalgok veletek bármiről, észre sem veszitek, hogy csupán a ti szavaitokat ismétlem. Az vagyok, ami nektek tetszik. A tükörképetek vagyok, csupán a hangsúlyt és a szórendet változtatom. Azt gondoljátok, hogy láttok és ismertek engem, de csak saját árnyatokat szemlélitek."